Crash Bandicoot... ez a név sok kellemes érzést válthat ki egy olyan emberből, akinek gyermekkorában alkalma adódott több időt játszani a Crash sorozattal (vegyünk például engem, de sok ismerősöm miután meglátta a játékot a kezeim között széles vigyorral mondta, hogy "jajj én még annó PS1-en..."). Igen, ezzel a játékkal alkottak valamit. Az első 3 részét a dicső Naughty Dog nevű fejlesztőgárda készítette, akik később a Daxter-t fejlesztik. Dogék után több csapat keze között megfordult Crash. Készültek autóversenyes és társasjáték-szimulátoros verziók is kisebb-nagyobb sikerrel, de minden szempontból kiemelkedő alkotás volt a 2004-ben megjelent Crash Twinsanity. Az a játék volt a tökéletes folytatás: humoros történet, szép grafika, szabad mozgástér és mindehez a hamisítatlan Crash feeling! (dobozok, egyszer megmentő maszk, pörgéses támadás)
A történelmi beszédet ezennel most lezárom. Jöjjön az újdonság, a 2007 Októberében Európában is megjelent Crash of the Titans!
A játék szokásához híven új fejlesztőcsapatot kapott és ez szerencsére/sajnos igencsak meglátszik rajta...
Első indítás:
Elindítva a játékot egy hosszabb intró fogad, ami akkor még eléggé semmitmondó. Egy árnyjátékot láthatunk, amin Cortex és Nina (főellenségünk és testvére) kis állatkákat változtatnak át nagy szörnyekké. Ezután jutottam el a menübe, ahol Multiplayer mód is szerepelt. Új játékot kezdve kellemes történetbevezető intró fogadott, ami kárpótolt az előtte látottért. Crash és a többi karakter (Coco, Aku-Aku, Cruch) egy szigeten élik mindennapjaikat, amikor Cortex egy léghajón megérkezik és elrabolja Coco-t. Mi egy percet sem habozva felkerekedünk, hogy megmentsük drágalátos hugunkat, ám utunkat rövidesen elég termetes szörnyek, Titánok állják majd. Őket komoly ütlegesét követően elkábítjuk, ezután a O-val felugorhatunk a hátukra és irányíthatjuk őket. De hogyan is van ezaz ütlegelés? Crashünk ugyanis a sztori elején nem tud pörögni, ahogyan az a régebbi játékokban megszokott volt az ellenségek leszerelésére, pusztán hadonászhatunk vele. A szóbanforgó képességet és más egyéb finomságokat később megtanulhatjuk azáltal, hogy összegyüjtjük az ellenfelekből és pályaelemekből kihulló Mojo-kat. Ezek pici kék üveggolyók, amiket funkcionalitásukat nézve a hajdani játékokban lévő almákhoz tudnék hasonlítani.
Ezzel kezdődik el a Negatívum lista, ami abban merül ki, hogy a kézhez kapott játék egyáltalán nem emlékeztet minket az elődeire. Ez baj. Életcsík van benne, amiről azelőtt soha nem volt szó. Nincsenek TNT-s vagy Nitrós dobozok, a sima doboz is kevés és jelentéktelen, inkább csak pályaelemnek felelnek meg. Crash karaktere minden eddigi játékhoz képest - szerény véleményem szerint - most változott a legtöbbet. Az eddigi őrült, de mégis tekintélyes karaktert egy alacsony intelektusú gagyogós teenager szőrmók váltotta fel, aki alapjában véve nem rossz pofa, de nem igazán jó Crash-nek.
De ezzel legyen is vége a rossz tulajdonságokról szóló résznek, ugyanis a Crash of the Titans egy kifejezetten jó játék!
A játékunk szórakoztató, izgalmas, igencsak látványos és kellően nehéz is. A történet 20 Epizódra van bontva, amit az egyes szinteknek tudhatunk be. Ezek fokozatosan nehezednek és majdnem mindegyiken új Titánokat ismerhetünk meg, új képességekkel. Mindez és a változatos helyszíneket felsorakoztató pályák (Western, Vulkán, Barlang, Jungel, Mocsár, stb.) igencsak változatossá teszik elbeszélésem tárgyát. Külön kiemelném a karakterek mozgásának kidolgozottságát, ami élethűre és ezáltal a hangulatot kellően fokozóra sikeredett.
A történetből nem szeretnék többet mesélni, mert elronthatja a játékot azoknak, akik majd játszanak vele.
A Radical fejlesztőcsoport alkotott, csak nem egy Crash játékot. Ha valaki úgy ül le hozzá, hogy " húú dejó! nosztalgiázni fogok" sajnos csalódni fog, de ha egy új sorozat kezdetének vesszük, akkor remek szórakozást ígér. Mindenesetre én remélem, hogy a következő rész tükrözi majd a jó öreg klasszikus hangulatot.
Pontozzunk:
Grafika: 8\10
Hangok: 7\10
Játékélmény: 8\10
De ezzel legyen is vége a rossz tulajdonságokról szóló résznek, ugyanis a Crash of the Titans egy kifejezetten jó játék!
A játékunk szórakoztató, izgalmas, igencsak látványos és kellően nehéz is. A történet 20 Epizódra van bontva, amit az egyes szinteknek tudhatunk be. Ezek fokozatosan nehezednek és majdnem mindegyiken új Titánokat ismerhetünk meg, új képességekkel. Mindez és a változatos helyszíneket felsorakoztató pályák (Western, Vulkán, Barlang, Jungel, Mocsár, stb.) igencsak változatossá teszik elbeszélésem tárgyát. Külön kiemelném a karakterek mozgásának kidolgozottságát, ami élethűre és ezáltal a hangulatot kellően fokozóra sikeredett.
A történetből nem szeretnék többet mesélni, mert elronthatja a játékot azoknak, akik majd játszanak vele.
A Radical fejlesztőcsoport alkotott, csak nem egy Crash játékot. Ha valaki úgy ül le hozzá, hogy " húú dejó! nosztalgiázni fogok" sajnos csalódni fog, de ha egy új sorozat kezdetének vesszük, akkor remek szórakozást ígér. Mindenesetre én remélem, hogy a következő rész tükrözi majd a jó öreg klasszikus hangulatot.
Pontozzunk:
Grafika: 8\10
Hangok: 7\10
Játékélmény: 8\10
