Alig hogy abbahagytam a Silent Hill-t, és a GTA-t, máris valami érdekes került a kezembe. Egy régi ismerős, talán nem csak nekem, és talán ez a név hallata még párszor örömet fog nekünk okozni. Ez a Final Fantasy, kezdő kocka korom gyöngyszeme, még mindig imádom a VII és VIII részeket, a Crisis Core pedig isteni, alig várom az angol verziót (márciusra ígérik).
Final Fantasy I
Talán felmerül egy két emberben hogy vajon miért olyan nagy szám az, hogy egy 20 éves (azért anniversary) játékot most PSPn játszhatunk. Hát a válasz egyszerű, mert jó!
Mint már említettem a játék 20 éves, ez volt a Squaresoft nagy lövése, ami után felkapott lett Japánban. Azóta lassan a XIII. résznél tartanak, szóval, elég nagy siker lehetett, hogy mindenki így rákattant. A játék amúgy az amcsiknál jelent meg tavaly nyáron, Európába is nemsokára (feb. 8.) jön, de itt a FF II-vel együtt kerül kiadásra, a Square-Enix kettős jóvoltából.
Ha valaki nem ismerné a játék szerepjáték, körökre osztott, de hála istennek nem egy újabb „tactics” mert azoktól már a fejem is fáj, pár hete próbáltam a FF Tacticsot, rettenet, ahogy az összes többi játék taktikázósdi verziója, szerintem az valami förtelem. A játék a ’87 es csoda tupírozott verziója. Azt hiszem elég sok téren feldolgozták ezt a terméket, emlékszem hogy gameboyon is játszottam vele, és volt valami újított verzió PS1-re is, de az nem tetszett.
A grafika a mai termékekhez szokott embernek először gyengének tűnik, de ha megnézzük, nem véletlenül ilyen elnagyolt, sőt, nem veszik el a részletekben, tömör, szerintem nagyon jó. Azért az nekem pl nem tetszik mikor egy játékban próbálnak valósághű grafikát teremteni, de az egész egy nagy ramaty, összefolynak a pixelek, az emberek arca torzul, stb. Grafikailag nem sok mindent tudok kritizálni rajta, aki ismeri a FF sorozatot, tudja milyen is ez, nem azzal törődik az ember.
A játék ugye szerepjáték, és ha emlékeim nem csalnak, a sztori ugyan az mint a régi játéké, ami szerintem jó. Bár kicsit nyálasnak tűnik, vagy hogy is mondjam, olyan fellengzős a történet, ’a 4 főhős, akiknek van csodakristályuk (nem a TV shopos),és megmentik a világot,’ na mindez kicsit nemesebben előadva. A történet folyamán könnyen gondolhatjuk hogy elvesztünk, nem tudjuk mit kell csinálni, ez csak illúzió, mert ha az ember figyel, mindig tisztán elmondják hol mit kell csinálni.
A világban való barangolás okoz néha egy kis fejtörést, idegszakadást, mert bizony nehézkes, néha idegesítő, még ha különben nálunk van egy térkép a világról. A világban szaladgálva véletlenszerűen támadnak meg szörnycsoportok, akik elől néha praktikus elmenekülni. A csata menete a megszokott. Minden karakterünknek megmondjuk mit csináljon, megvárják a sorukat, aztán teszik amit tudnak.
4 karakterrel kezdünk, amit 6 kasztból választhatunk: Warrior, Thief, Monk, White-Red-Black Mage. A karakterek idővel tovább tudnak fejlődni, esetleg megtanulnak varázsolgatni azok is akik eddig túlságosan rebellisek voltak az olvasással szemben. A varázslatokat tanítóknál lehet beadagolni a karaktereknek, a szintünktől függ milyen szintű mágiát tudunk elsajátítani. Alapvetően fehér és fekete mágia van, amelyek gyógyításra, vagy éppen ártásra valóak. Karaktereinket tárgyakkal tudjuk felszerelni, amit boltban tudunk venni, vagy éppen valahol találjuk, esetleg kapjuk. Ettől függnek a tulajdonságaik, ki mekkorát üt, milyen hatátosan varázsolgat…
A zene, eredeti, midiből átkomponált Nobuo Uematsu remek. Néha nagyon jól esik, és a témához illik, néha viszont az idegölő helyeken, a zene is rátesz egy lapáttal, szóval nem csodálnám ha a csatazenét valaki megutálná :)
A játék csak egyszerű game móddal rendelkezik, semmi extra nincs benne, de mondjuk nem is nagyon tudnám elképzelni ezt multiplayerben.
A menü is egyértelmű, egyszerű, és színezhető :) Opciókat itt tudunk állítani, öltöztetni, esetleg varázsolgatni, italokat inni, és a legyőzött bestiák tulajdonságait megnézni.
Értékelés:
Zene: 7/10
(pont azért mert néha nagyon uncsi a combat zene)
Grafika: 8/10
(se nem sok se nem kevés, ha valakinek kifogása támadt, csak rajta)
Játékélmény: 8/10
(azonkívül hogy sok remek atyja, még önmagában is nagyon korrekt, és szeretek vele játszani)
Élettartam: 8/10
(ha az ember nem akad el apró dolgokon, és tud haladni a storyval, akkor lendületes, ezért megunhatatlan)
Összefoglalva: mint már mondtam, NEM azért készült hogy eladásban felvegye a versenyt a mai játékokkal, hanem mert ez olyan dolog amit nem lehet kihagyni. Az embernek úgy kedve támad játszani vele, közben néha elmondja magában, hogy „igen derék játékokat csináltak 87en is”. Ez egy jó játék :)
