Üdv, újra itt vagyok,előre is bocs ,ha zöldségeket írok, majd beletanulok. Most az Ace Combatról fogok írni egy rövid összefoglalót.
A múlt héten előkerestem a porosodó virtuális UMD-met, a gépre tettem és újra játszani kezdtem, hogy frissek legyenek az élmények. Újra végigvittem, szóval nem egy unalmas fajta, de lássuk:
Ace Combat X - Skies of Deception
(Namco - Bandai trédmárk)
A játék valahogy 2006 végén jelent meg a psp piacon, sokak várták nagyon, többekközt én is, és amint alkalmam adta, be is szereztem. A játék stílusa annak aki még nem ismerné:Repülő szimulátor. Első benyomásom az volt, hogy mi a franc ez a sok dolog amit be kell írni, szóval a végén a hívónevem : ‘Ahoy!’ jelent meg mindenhol…
Campaign, Multiplayer, Free mission.
Van itt még options, ami azért is tetszik nagyon , mert a gombkiosztást szinte tetszőlegesre lehet szabni, ami egy hibás Select gombbal rendelkező pspnél (az enyém) nagyon előnyös.
Vannak ilyen Data opciók, replayt lehet nézni, törölni, és állítgatni a profilt stb.
A rövid elagazítás után a hangárba érkezünk, ahol repülőt választhatunk, majd arra valami spéci fegyvert. Itt is vannak jó dolgok, a nagy hatékonyságú távolsági rakétától a nagy sugarú földi bombáig.
Az első küldetés kicsit egyszerű, de pont ez a lényege, hogy belerázódjon az ember. A játék közepe felé vannak nem egyszerű, és nagyon irritáló küldetések. Az utolsó pályával medium módon, bevallom jó pár órát sz*roltam míg végre meglett. De ez szerintem pont így jó, ha mind olyan lenne mint az első, akkor nem sok kihívás lenne benne. Mindenki figyelmébe ajánlom a hard módot, mert sajna még mediumon is igen butácskák az ellenséges gépezetek. Ez bizony nagy hiba, szerintem, igazán figyelhettek volna rá, de legalább kiélheti az ember a rejtett aljasságát, mikor fél órán át tüzeli géppuskával az ellenség farát :D
A küldetés módban van még egy jó dolog, ez az hogy nincs igazán meghatározva hogy pl. a 4. pályán ezt és ezt kell csinálnod, mert bizonyos pontokon elválik a történeti szál, és választhatunk hogy mit csinálunk előbb, közben a többi helyen folyik a cselekmény tovább. A történeti szálról: be kell vallanom, nem sokszor tartok ki a cselekmény követése mellett, inkább csak az akció fűt. De hallottam másoktól, hogy jól megszőtt mese van a kerozingőzös csaták mögött.
Mondhatnánk hogy a Ps2-es Ace Combat kistestvére, és elég közel járnánk a valósághoz. Persze hogy nem tudnak mindent olyanra megcsinálni, de PSPs viszonylatban igen szép a grafika. Ha külső nézetre váltunk láthatjuk, hogy a gép nincs annyira kidolgozva, amikor kilősz valakit akkor csak elpukkan, és eltűnik. De ezek az apróságok nem sokat változtatnak a játékélményen, ami bizony jó! Jó annak ellenére, hogy kicsit kevésnek tartom a játszható pályák számát, de mégsem unalmas újra és újra lenyomni azokat a küldiket.
A játék egyik legjobb dolgának tartom a meccs végi összefoglalót, amikor kis nyilakkal elmutogatja hogy mit hogyan csináltál. (pl az utolsó pálya egy nagy gubanc volt, annyit kevertünk rajta)
Még tavaly volt szerencsém kipróbálni a multiplayer módot, bár csak pár menetet játszottam egy teljesen amatőrrel, de a lényeg hogy kipróbáltam :D
Maximum 4-en lehet játszani, és van sok játékmód hál’ istennek. Lehet egymás oldalán gépek ellen. De lehet egymás ellen is, ami már kicsit élvezetesebb. Lehet simán kilövöldözni egymást, és vannak klasszikusok: King of the hill, Base defend, Capture the flag és Escort, stb. El lehet vele ütni az időt.
Pontok:
Grafika: 7/10
Játékélmény: 8/10
Élettartam: 8/10
Szerintem nem fontos a zenebonát pontozni, nem a legfontosabb dolog a játék szempontjából, de ha kéne akkor kb 7 . Összefogalva: Jó játék, mindenkinek ajánlom. Az egyik kedvencem pspn.
