pspgalery

A PSP nem konzol...életérzés!

Friss topikok

Linkblog

Felhívás!

;)

Reklám

HTML

Változás

2008.07.03. 18:08 | zsoltoss | 1 komment

Hamarosan nagy változás következik be. Mégpedig egy teljesen új weboldal, mely jobban áttekinthetőbb és szebb lesz reményeink szerint. Hamarosan két új tesztet is írok, ami remélem már az új weboldalon lát napvilágot. Addig is segíthetitek munkánkat.
Lehetőségetek van elkészíteni egy bannert ami 900*206 pixel méretű lehet.
Főleg sötét és sárga színeket válasszatok!
A beküldött munkákat a banner10@citromail.hu e-mailcímre várjuk!
Sok sikert!

Colin McRae Rally 2005 Plus

2008.06.19. 12:48 | zsoltoss | Szólj hozzá!

Annyian dícsérték ezt a játékot, hogy muszáj volt kipróbálni.
Röviden, tömören, és angolul:
"Colin McRae Rally 2005 Plus puts world-class rally driving right in the palm of your hand."
    Sokak szerint ez a legjobb autós szimulátor psp-re. Hát lehet, hogy van benne valami, de az én autós listámon azért nincs benne az első ötben:)....
    Leszögezem, hogy ez a "PLUS"-os kiadás és nem a sima!
    A megszokott colinos menüvel fogad minket a játék...
    Már most előttünk áll a sokféle játéklehetőség amivel fogad minket a játék, és rengeteg autó. Például egy 2005-ös WRC Subaru Impreza vagy egy 1960-as Mini Cooper^^
A játék lényegéről nem is beszélnék tovább, mert szerintem mindenki ismeri már a játékot.





















A grafikáról kifejezetten azt mondhatjuk, hogy jó. Az autónk csillog, árnyékolódik, törik:D
Szép az út menti táj, el is indulhatunk kisebb felfedező útra az erdőbe (igaz nem sokáig, mert visszadob:). Pályák egész hadát zúdítják felénk, ezért is pozitív dolog hogy minden pálya jól kidolgozott. Jó, ha letérünk a pályáról azért észreveszünk egykét pici hibát, de ha már pro-k vagyunk akkor úgyis az úton leszünk végig:P















Az irányítás remek, igaz autós játéknál ezt nem nehéz megoldani:)
Végre van belső nézet. Alig egy-két psp-s autós játékban láttam ilyet!
De az autó fizikája tökéletes. A legjobb az eddigi szimulátorokhoz képest!
Felforr a motor, szétéljük a kerekünket és lejön a gumi.........















Játékélmény:
Ha rally őrült vagy akkor neked való játék. Viszont ne felejtsétek el, hogy ez rally!
Itt időre kell menni egy megadott szakaszon, és nem fog 4autó egyszerre indulni a rajttól:)
Szóval kicsit magányosak lehetünk, max. szellemkocsik versenyeznek velünk egyszerre!

Hangok:
Zene nincs a játékban, a menükben van "alapzaj" és valami "ritmus". Persze van navigátorunk aki beszél folyamatosan és minden komoly szimulátoros manuális váltóval megy, amihez kell hallani a motorhangot. Így el is vesztette értelmét és nem is kell, hogy a játék alatt szóljon zene.

Multiplayert nem próbáltam ki, mert szerintem nem értem el a "haladó" szintet:)

Pontozás:

Grafika: 10/10
Hangok: 10/8
Játékélmény: 10/7

Címkék: colin mcrae rally 2005 plus

Final Fantasy VII : Crisis Core

2008.03.24. 20:48 | VyvernJoe | 15 komment

Hello, újra itt vagyok, és szeretnék egy játékról írni, amit már párszor emlegettem, és szerintem elég sokan hallottak már róla, vagy valamely testvéréről. Nagyon szeretem ezt a játékot, és már látatlanban a kedvencemmé nyilvánítottam amikor az első videót megláttam róla. Aztán végigtoltam japánul, majd most, hogy angolul is elérhető, le is írom a tapasztalataimat, és ismét nem kímélek sem olvasót, sem billentyűzetet, és megpróbálom veletek is megkedveltetni, vagy legalább elérni hogy kipróbáljátok ;) Na de akkor visszafogom magam, szóval:

Final Fantasy VII : Crisis Core


A játék még valahogy 2007 szeptemberében jelent meg Japánban, és ha jól olvastam, akkor a legjobban várt játék volt az időszakban. Hogyne várták volna a kis japánok, akik a Final Fantasy-n nevelkedtek. Akkor adtak ki 77777 darab FF7:CC-s psp bundle-t, amiből jó lett volna egyet beszerezni, de sajna csak japánban volt kapható, ott is csak előrendelésre, és ha e-bay-en utánanéznék akkor állítom hogy dupla-tripla áron találnék, szóval felhagytam ezen álmaim üldözésével. Attól féltem hogy lesz csalódás a játékban, hogy nem fog annyira tetszeni, mint vártam, de nem volt semmi gáz. Lehet hogy azért mert alapból úgy álltam hozzá, lehet hogy éppen ez miatt kellett volna a legkisebb csalódásnak is nagyon fájnia, de nem volt baj.
Most, pontosan március 25-én debütált az USÁban, az ottani sikereiről nem olvastam semmit (japánban 700k eladott játék körül járnak). Aztán nekivetettem magam úgy, hogy már a szöveget is értettem. Végignéztem az introt, mintha még nem láttam volna százszor, de mindig egy élmény. A menü sovány, mármint nincs benne sok menüpont, ahogy azt megszoktuk egy New game (az angol verzióban hard móddal is) és egy Load game. Indítva a játékot végignézhetjük az első FMV bejátszást, és megismerkedünk hősünkkel, Zack Fairrel, és barátjával Angeallal, akiket majd később még említek.

 Ez az FMV az egyik képi hatás a háromból amivel találkozunk a játékban. Előre renderelt videó, nagyon szép, néhol kicsit torzítja az arcokat, de a lényeg hogy van benne, nem túl sok, de épp elég szerintem.

A másik képi hatás egy részletes textúrával leöntött motoron nyugszik, ami alatt beszélnek a karakterek egymással. Na ebből sok van. Szerintem nagyon jó, régen nem értettem hogy miért nem beszéltek az emberek a Final Fantasy részekben (mert ott mi neveztük el a főszereplőt) de itt van duma. Amin meglepődtem, hogy mind az FMV és az előbb említett részekben az emberek szája (nagyjából) a szövegre járt. Persze gondolnátok ez nem nagy dolog, ami tényleg fura volt benne, hogy az angol verzióban az angol szövegre, nem a japánra, szóval újrarenderelték az fmvket, és újrakalibrálták a szájmozdulatokat, azért ez szép munka, még ha apróságnak is tűnik.

 


A harmadik fajta, maga a játék motorja, ez az a motor, ami arra lett tervezve hogy mi azt dinamikusan tudjuk irányítani. Itt a karakterek nem olyan részletesek, a szövegek csak írottak,nincs beszédhang, és a karaktert itt mi irányítjuk. Még ez a megjelenítés is nagyon szép szerintem! Nem is várhatjuk el hogy csúcsgrafikával szaladgáljunk a világban, én teljes mértékben elégedett vagyok vele. Szóval egy panasz nem lehet a grafikára, csillagos ötös, vagy hatos, de tényleg jó.

Akkor egy kicsit a karakterekről: Zack Fair, a főszereplő. Ő a barna hajú srác aki említés szintjén megjelent a ff7-ben, és a filmben. Zack a SOLDIER tagja, vágya hogy hős legyen. A SOLDIER egy elit szervezet neve, ami a Shin-Ra cég védelmi rendszerének alappillére. A Shin-Ra pedig a világ legnagyobb cége, energia kinyeréssel foglalkozik, és az egész világot behálózza. Zack, aki kezdetben másod rangú SOLDIER, majd hamar előléptetik első rangúvá (1st class), a központi figura, de a történetet nem akarom elmesélni. Mellékszereplőként megjelenik Aerith, Sephiroth, Cloud, és az új figurák: Genesis, Angeal,Hollander, Cissnei...

 


A cselekmény időben közvetlenül a Final Fantasy 7 előtt játszódik, és a Before Crisis (telefonos játék,csak jap.) után. Nagyjából a Last Order című FF mese története van benne. Sok mellékszálat ismerhetünk meg, ami még szövevényesebbé teszi ezt az egész Final Fantasy 7 franchise rendszert, amit egy-egy rész vagy epizód ismeretével nehéz átlátni...

A játék, ha valaki nem ismerné, egy szerepjáték, nem d&d vagy diablo szerű, hanem nem is tudom mihez tudnám hasonlítani. Szóval szerepjáték. A szintezés nem a szokásos módon van megoldva, nem XP alapú, hanem a DMW által. A DMW azt jelenti Digital Mind Wave, a játékban a csatákban a bal felső sarokban található kis 'félkarú rabló', az az. Folyamatosan képek és számok jönnek be rajta, ha a képek megegyeznek akkor lesz Limit Break, és ha a számok azonosak akkor a Materiáink lépnek szintet, vagy ha mindhárom 7-es akkor mi lépünk (mármint csak Zack, csak ő a játszható karakter).
Materia rendszer van benne, pont mint a Final Fantasy 7-ben. A materiák anyagok, olyanok mint kis ékkövek amikben energia van, és egy-egy tulajdonság. A materiák színesek, pl a zöld egy-egy varázslatot ad, a kék/lila passzív tulajdonságot, a sárga valamilyen képességet, etc. A materiáink szinteket lépnek, erősebbek lesznek a varázsigék, ütősebbek leszünk mi magunk. Megjelennek a játékban a summon matériák (piros) amiknek külön FMV-jei vannak, ami nagyon jó :) A materiákat lehet kevergetni, hogy magasabb szintűek, vagy jobbak legyenek.

 

A csata ott folyik ahol az encounter történik, csak odajönnek a szörnyek és lehet őket darabolni, ha vége, akkor ugyanonnan folytatod ahol megtámadtak. Úgy vettem észre, hogy ezek az encounterek area-event szerűen vannak, úgy kell elképzelni, mintha alá lenne aknázva a terület, és el lehet kerülni a támadásokat :) A csata során 3D-ben szaladgálunk Zackkel és nem körökre osztva, hanem szabadon megy a harc. Ütni lehet, és tárgyakat használni (italok, élettöltésre) és természetesen a használt materiák által engedélyezett tulajdonságokat használni. Erre van keretünk, a varázslatoknak MP (mana points) az egyéb képességeknek AP (action points) igényük van. Tehát ezeket használva fogy a MP-nk, és AP-nk, de a DMW időnként tölt rajta, illetve mi magunk is tölthetünk italokkal. A DMW a csata folyamán folyton pörög, ha valami érdekes jön ki, akkor azt beharangozza a képernyőre (pl. sebezhetetlen leszel, nem fogy a MP/AP, stb.) vagy esetleg a csata menetét leállítva végigizguljuk hogy a középső sáv hol áll meg, s kit hogyan talál meg.

 


A másik dolog, ami nagyon tetszik, a Limit Break-ek rendszere. Úgy kell elképzelni, hogy főhősünk, ha megismerkedik valakivel, akkor eltanul tőle egy-két cselt, 'szupermozdulatot' és azokat használja fel a csatában. Ahogy megismerkedünk új emberekkel, bekerülnek a DMW listába, és esély van hogy a DMW az ő portréját pörgeti ki.
Rá kell még térnem a zenére. A zene nagyon fontos része a játékoknak, főleg ennek. De mondjuk általánosan elmondhatom, hogy az nem tűnik fel hogy van, de az feltűnik ha nincs, és ha pl egy jelenetet játszunk zenével, akkor az sokkal jobb hatással van, mint zene nélkül. Ilyen művekben mint a FF, ez hatványozva igaz... Eleinte nagyon féltem, hogy a mindenki által ismert és szeretett Nobuo Uematsu úr felhagyott a Final Fantasy alá zenéléssel, és magának él (márciusban új Black Mages album ^^), és ezért nem lesz olyan színvonalas a zenei aláfestés mint szokott. Ismét pozitív csalódás, Takeharu Ishimoto (elnézést ha nem jól emlékszem a nevére) kitett magáért. Igaz volt miből dolgoznia, de a saját alkotott témák, és a feldolgozások is nagyon helyénvalóak. A zene külön OST lemezen is megjelent, azt nem tudom hogy itthon kapható-e. Érdemes belehallgatni, önállóan is megállják a helyüket!

Az élettartamról egy pár szóban annyit mondanék, hogy nekem 15 órára sikeredett egy végigjátszás, beleszámolva azt hogy nem siettem sehol, de nem is lett meg minden (mondjuk úgy, hogy kevés dolog lett meg :D ). Szerintem relative jó. A hard módba még bele sem néztem nagyon. De ha valaki minden apró részt kiaknáz a játékban, akkor eltart 24 óránál is tovább.


Értékelés (és előre is bocsánat, hogy elfogult vagyok, és nekem nagyon tetszett!):

Zene: 10/10
(ha lehetne akkor 11-et adnék, itt már tényleg ér valamit a zene)
Grafika: 10/10
(maximum+1, egyértelműen, néhol ugyan szálkás, de a többi rész kompenzál)
Játékélmény: 10/10
(A sztorit figyelve tényleg mindenki a végén úgy fog rágondolni, hogy jó játék volt)
Élettartam: 10/10
(Relative megállja a helyét, és van hard mód is ^^)

Mindenféleképp megér egy próbát, mindenkinek ajánlom. Szerintem az év PSP játéka címére pályázhatna, ha lenne ilyen verseny. De ez csak személyes vélemény. A sztori is nagyon jó, ha valaki tud angolul, vagy japánul akkor figyelje, mert megéri, és az teszi teljessé a játékélményt (na meg aki ismeri a ff7 franchise többi részét, annak ez csomó érdekes információt tartalmaz). Szóval, ha már végeztetek a GoW-val, akkor kezdjetek bele ebbe, hajrá! :)
(u.i.: a screenshotok sajátok ^^)

Monster Hunter Freedom 2

2008.03.21. 16:23 | zsoltoss | 3 komment

    Ha már az aktuális témáknál tartunk, akkor ez a játék most ide tartozik.
Eléggé fellendült a tengerentúlon az elmúlt hetekben. Nem volt könnyű beszerezni,
de nagyon megérte.
    Úgy látszik a szörnyekre vadászást nem lehet megunni. Ezért ki is adta Capcom a második részt. Nem egy sima RPG. De a szűk mulitplayer keretek miatt nem is MMORPG. Szerintem valahol a kettő között helyezkedik el.
    Ez az első ilyen típusú játék, amivel PSP-n játszottam. Nagyon jó játék, hatalmas hangulata van.
    Elindítva a játékot, elkészíthetjük karakterünket. Válogathatunk kedvünk szerint, bár ruhák terén már annyira nincs sok választásunk, de a páncélok alatt úgysem látszódna. Mi állíthatjuk be karakterünk hangját is, van legalább húsz féle lehetőség.

Ha elkészültünk, jön egy hosszabb videó
(nem olyan hosszú, mint a pop:rs elején:D)
amely behelyez minket a történetszálba.
A videó lényegét nem lövöm le, a lényeg, hogy a végén a saját házunkban ébredünk.

















Kiérve a házunkból, ehez hasonló képet kapunk, ebben a faluban élünk.
A zene vészjóslóan nyugalmas, lágy. A bejárható "terünk" enyhén korlátozott.
Itt a játék elején még beszélni kell néhány emberrel, vagy éppen lénnyel.
Ha már megszoktuk az irányítást, és rájöttünk, hogy hova kell menni, meg is kezdhetjük az első oktató küldetésünket. A faluban nem tudjuk használni a fegyverünket, de a tárgyainkat sem. Itt arra célzok, hogy ha valaki GTA-szerűen pusztítani akarna, nem lehet!

















Grafika:
    A játék grafikája remek. Szépen kidolgozott karakterek, szép a természet, amely körül ölel minket. A hátrány, hogy kicsit korlátozottak vagyunk. A fenti képen is látszik az éppen aktuális bejárható rész a térképünkön. A nagyobb részeken mozoghatunk, míg az összekötő vonalak, csak átjárók. Ha át akarunk menni, akkor tölt. Nem annyira sokat, de ha szörnyünk élőhelye a 6-os részen található, akkor az már rögtön három töltés...
Rengeteg bejárható rész van, egy idő után hozzászokunk a felvehető növények ill. tárgyak elhelyezkedéséhez a térképen.
    Ami nem tetszett, az a töltés. Mutat egy hátteret, azon az éppen aktuális térkép, és egy nagyon csúnya "now loading" feliratot. Rendkívül irritáló.

















Irányítás:
Az irányítás is jó. A sárga csík az állóképességünket mutatja. Minél többet megyünk egyre kevesebb marad. Ha feljebb mászunk a hegyen, ahol már hó is van, ott fázik a karakterünk, és még jobban csökken az állóképesség. Ha már nagyon kevés van, akkor már nem tud futni sem. Persze lehet inni "Hot drink" italt és már nem is fázunk.


















Játékélmény:

Sajnos a játék rettentően nehéz, és bonyolult. Angoltudás feltétlenül szükséges hozzá!
Sok felvehető "elem" van. Fegyverzet terén is meg van csinálva, saját fegyverünket tudjuk fejleszteni is.

Hangok:
Már a karakterünk hangjánál is nagy a választék. A szörnyeknek is jó hangjuk van. A háttérzene sokszor változik, van amikor csak a "természet"-et halljuk. Néha szerintem nagyon lágy a háttérzene, ami nekem nem jön át, de ez ízlés kérdése.

Multiplayer:
Sajnos csak "szobán belül" multizhatunk. Az ötlet jó lenne, de ha ketten megyünk akkor minden 2× olyan erős. Állítólag, van valamilyen japán progi, amivel tudunk online játszani.

Pontozás:
Grafika:10/8 (sok töltés:S)
Hangok:10/6
Játékélmény:10/6

Szerintem:
Szerintem remek játék lenne, ha elfogadható nehézségi szinttel rendelkezne...
Annak ajánlom, aki türelmes!

God Of War - Chains Of Olympus

2008.03.12. 09:27 | VyvernJoe | 21 komment

Szóval igencsak időleges már ez a téma. Március 4-e óta boltokban van amcsiban, az ügyesebbek már beszerezték itthon is ^^ A játék röviden 'isteni', és nem fogok sajnálni egy percet sem hogy leírjam ezt nektek, és a tetszéseteket látatlanban megnyerjem!
Szóval a mostani tesztem a

 

God of War : Chains of Olympus

Ahogy itt a képet nézegetjük, feltűnik hogy milyen részletesen csinálták meg, ezt is milyen szépre. Hát bizony a játék is valami ilyen. Egész végig azon gondolkodtam, hogy ez a Ready at Dawn kiadó hogy tud annyi erőt belefektetni, hogy tényleg jó játékot csináljon, ne csak egy összecsapott valami legyen, mint az EA csodái manapság (már bocs :) ). Ahogy haladtam előre, mindig elcsodálkoztam magamban, hogy milyen sokoldalúan használják fel a PSP adta lehetőségeket. Ezalatt azt értem, hogy mind a grafika, mind a játékélmény nagyon csúcson van, amit azért nem lehet mindig egy PS2-es spinoff-tól elvárni, de itt mindent megkaptunk, és mi, éhező receptorok be is fogadtuk, és igen jó szájízzel játsszuk végig a játékot. Akkor hozzá is kezdek hogy a végére érjek :)

Szóval a Grafika. Hmm, már amikor a demóval játszottam akkor elállt a lélekzetem* - 10 másodpercre, aztán folytattam tovább a lélegzést, mert már nem volt túl jó levegő nélkül.
Szóval igen, nagyon jó a grafika, röviden. Fel is adom minden elvem, ez meg fogja érdemelni a maximumot. A karakter elég részletes, még ha TV-n néznénk, szerintem akkor sem lenne nagyon szúrós a bőre. Sehol nem láttam egy szálkát a világban, semmi. Egyszerűen nem találtam semmit amit lehetne rajta kritizálni. Az még talán a grafikához tartozik, hogy a lények kivégzése is majdnem mindig másféle. Van elég sok változatosság.
 *Tudom hogy a lélegzet így van írva, de nekem a lelkem is beleremegett.

A Játékélmény. A jétékélmény, ha lehet mondani, még jobb mint a grafika. Már ha itt vagyunk megpróbálom besorolni. Third-person, action-adventure, és néhol egy kis RPG feeling üt be, de nekem legerősebb az adventure hatás. Szóval a játék lényegében fejetlen kaszabolás, pihenőidőkben pedig ide-oda tologatós, mászkálós feladatokat kell csinálni. Nekem legjobban a fejetlen kaszabolás, gyilkolászás tetszik benne, és ezt akkor kezdi érezni az ember mikor a Spartan (hard) módot is végigzúzta és visszamegy Easy módra feszültséget levezetni :D

A játék során a megölt ellenfelek után, és ládákból piros 'orb'-okat kapunk, ami olyan tapasztalati pont féleség, képességeket, fegyvereket lehet belőle újítani. Az orbokat úgy is kapjuk, ha egy-egy nagyobb combot viszünk be, vagy éppen fogással ölünk a 10. ütés után. Minél hosszabb a kombó annál több bonus orbot kapunk, nekem sikerült 1100 hitet összehozni, de 900-nál már azt mondja hogy IMPOSSIBLE és nem ad több plusz pontot :) Egy-egy újításhoz szükséges tapasztalati pont lassan gyűlik össze, de majdnem minden vásárolható dolog hasznos, és nehezebb fokozatokon már szükséges is a továbbhaladáshoz. Az első nagyobb csatánk után még a varázsmágiával, és a 4. dimenzió csodáival is megismerkedik főhősünk, Kratos.

Ahogy haladunk előre a cselekménnyel, mindig beépül valahogy egy újítás, egy új varázslat, egy úgy fegyver, vagy éppen pajzs, és hála istennek van módunk elsajátítani ezek használatát egy-egy gyakorló jellegű összecsapásban. Személyes kedvencem a Gauntlets of Zeus (Zeusz ökle), ami nagy fellélegzés volt a gyors  Blades of Chaos (káoszpengék) után, és egy teljesen más játékstílus is tartozik hozzá. Ez a másik jó dolog amit megfigyeltem. Egyik haverom játszott vele, és ő teljesen máshogy állt a dolgokhoz, rövid kombókkal, pajzzsal harcolt, ezzel szemben én fejjel rohantam a Taurene-eknek, szóval ki tud építeni a játékos egy sajátos stílust, ez nagyon tetszik.
Na igen, már egy oldalt írtam a játékmenetről, és a legjobbat meg sem említettem. A játék bizonyos pontokon egy kis ügyességet is megkíván. Amikor is (például főellenségeknél) egy kis action-event indul, és egy-egy felvillanó gombot kell mihamarabb megnyomni, és így karakterünk tovább lendül. Nem tudom érthető volt-e, de ezt tényleg a legjobb ha az ember saját maga tapasztalja hogy milyen is ez.

Megemlítem még a varázslatokat is, amit altalában valami nagyobb ellenfelek lenyomása után kapunk, például az Efreet a perzsa királytól jön, Charon's wrath pedig Charontól, és a harmadik pedig egy kis puzzle event után kapódik meg a mi részünkre :) Ezeket is lehet fejleszteni, erősebbek és sokoldalúbbak lesznek. Itt említem meg hogy szerintem mennyire jól van honosítva a játék PSP-n, mert minden gombnak megvan a szerepe, és minden képességhez találtak kombinációt. Tehát az ember kicsit logikusan átgondolva az egészet, miután minden képessége megvan, tudatába kerül annak hogy mit hol is talál, ha jól használja akkor nem jelent neki semmilyen ütközet gondot.

Szóval aki már nagyon PRO, a játék egyszeri végigjátszása után módja adódik a Challenge módban is játszani. Na ez tényleg megérdemli a nevét, minden egyes játék egy-egy kihívás. Szerény személyem az 5. challenge-en feladtam, mert nagyon nehéz, de legalább nem térkitöltésnek van ott, hanem tényleg egy méretes feladat a nagyoknak.

Akkor tehát értékelendő a játék:

Zene: 8/10
(nem tudtam hova pontozni, nincs benne semmi speciális)
Grafika: 10/10
(hát mint mondottam, ez nagyon profin meg van csinálva, max pontszám, még nálam is)
Játékélmény: 10/10
(eszetlen kaszabolás, mégis értelme van)
Élettartam: 10/10
(röviden & tömören megunhatatlan)


A játék egyébként PEGI rate alapján 18 felett ajánlott, hát igen, van benne egykét véres jelenet, és van benne szerelmeskedős szín is (!!!) ^.^ Jó játékot mindenkinek, és ezt tényleg ne hagyjátok ki :D
Ha ez a cikk nem adott kellő inspirációt, tessék megtekinteni a hivatalos promo videókat a sony honlapján.

Címkék: god of war chains of olympus

Star Wars Battlefront Renegade Squadron

2008.03.06. 22:28 | zsoltoss | Szólj hozzá!

    Nagyon kíváncsi voltam erre a játékra.
Az első része ami PSP-re jelent meg, sajnos nagy csalódást okozott nekem. Már csak ezért is kíváncsi voltam, hogy vajon elkövetik-e ugyanazokat a kis "kihagyásokat", mint az előző részben.
Ezzel a játékkal is sokat játszottam, mögöttem van jópár játékóra.

    Elindítva, egy teljesen új menürendszer fogad minket, a választható opciók pedig nagyban hasonlítanak az előző részhez. Három féle játékmód áll rendelkezésünkre, "küldetéssorozat", "turné" és "egyből akció" módok.
    A küldetéssorozat, mint a réginél itt is unalmas, erőltetett.
    A turné szinte olyan, mintha a harmadik játékmódot választanánk, csak itt nem mi választjuk a pályákat és szerezhetünk bónusz dolgokat.
    Az egyből akció, teljes mértékben a megszokott, mi választunk pályát, mi állítjuk be hogyan is szeretnénk játszani.


















Grafika:
    Összességében jobb mint az elődjénél, viszont még ezis gyenge. Rengeteg textúra hiba van, előfordul hogy beakadunk valahova. A pályák nagyok, de azért  szerintem lehetne jobb is.  Új  funkció, hogy mi alakíthatjuk ki karakterünket, színeket módosíthatunk akár fejet is cserélhetünk. Sajnos nézeten nem lehet változtatni.(az előzőben igen)


















Pályák:
    Több új pályával bővüt a kínálat, ez pozitív dolog. Űrben játszódó pályál száma is kettőről felszökött rögtön ötre. Ott is van új lehetőség, a hangáron belül be tudunk menni az űrhajóközpontba, és irányíthatjuk az anyahajónk lövőtornyait!
    Hátrány, hogy a repülőgépekbe csak egyedül szállhatunk be, ezt kivették a játékból.
    Földi járműveknél vannak új irányítható gépek, de szintén csak egyedül élvezhetjük(az amúgy hat személyes) járművünket. De azért az "üres helyekről" is lő valaki az ellenfélre.

















Irányítás:
    Valamiért, csak két lehetőség van az irányítás testreszabhatóságára. Az előző résznél is volt legalább négy lehetőség. Én nagyon hiányoltam egy normális irányíthatóságot a játékba. Alapból van automata célzás ezt ki lehet kapcsolni, de ilyen kombináció mellett nem élvezhető kellő képpen.
    A jedik például teljesen irányíthatatlanok. Van amikor csak a harmadik gomblenyomásra reagál.
    Repülésnél korlátozottabbak vagyunk, kisebb a berepülhető terünk. Durvult a játék, mert ha kirepülünk a pályáról, nem visszaszámol, hanem egyből felrobbanunk.

















Hangok:
    Háttérzenék terén váltzás nincs(talán egy kicsi), a megszokott dallamokat halljuk.
Csata közben is van kommentárunk aki megszólal időnként, jól megoldották.


















Játékmenet
:
    Sajnos a mesterséges inteligencia a megszokott módon szánalmas, de ez teljes  mértékben kompenzálódik a multiplayer móddal.
    A játék még mindig eléggé könnyű, egy jedit legyőzök egy droiddal feeling tapasztalható x)
Összegezve:
Sok dolgot újjítottak az elődjéhez képest, viszont néhány dolgot kivettek.
Meggondolandó, hogy melyik részt éri meg jobban megvenni.
(mostani 13 000 az előző 9000)

Hangok:7/10
Grafika:6/10
Játékélmény:7/10    (multiplayer)

Címkék: star wars battlefront renegade squadron

Tekken 5 Dark Resurrection

2008.03.02. 17:10 | Яo0sTeR | 7 komment

Üdvözlök minden kedves olvasót.

Ebben a tesztemben a kedvelt arcade game sorozat legújabb tagjával: a Tekken 5 Dark Resurrection-nel foglalkozom. Bevallom őszintén én imádom a verekedős játékokat és a PSP-m is az ilyen stílusú játékokért vettem meg. Sok ember arra gondol, hogy az ilyen arcade gammák csak az esztelen verekedésről és brutalitásról szólnak, ahol 2 gomb nyomkodásával péppé lehet verni az ellenfelet. Szerintem ők tévednek. Ebben a játékban töménytelen mennyiségű kombó található, amit ha elsajátítunk, akkor nagyon technikás ellenfelei leszünk akár melyik játékosnak. Ennyit ízelítőnek, bele is vágok a mondanivalóm közepébe.

Amikor kezembe kaptam a játékot a tetszetős borítóról alig bírtam levenni a szemem. Amikor megláttam az intrót, megbizonyosottam abban, hogy ez a rész felülmúlja az elődeit. 35 pályán verhetjük az ellent, és a ráadásul plusz három karakterrel bővült a karakterállomány a Tekken négyhez képest.

Tehát most így néz ki a játszható "emberek" listája:
    * Paul Phoenix
    * Nina Williams
    * Yoshimitsu
    * Kazuya Mishima
    * Marshall Law
    * Lee Chaolan
    * Lei Wulong
    * Jin Kazama
    * Ling Xiaoyu
    * Hwoarang
    * King
    * Julia Chang
    * Bryan Fury
    * Christie Monteiro
    * Steve Fox
    * Craig Marduk
    * Anna Williams
    * Baek Doo San
    * Bruce Irvin
    * Wang Jinrei
    * Kuma
    * Ganryu
    * Mokujin
    * Heihachi Mishima
    * Panda (egyik változata Kuma)
    * Eddy Gordo (Christie nélkül)
    * Asuka Kazama
    * Feng Wei
    * Raven
    * Jack-5
    * Roger Jr.
    * Devil Jin
    * Armor King
    * Emily "Lili" Rochefort
    * Sergei Dragunov
    * Jinpachi Mishima (vele nem lehetünk, mert ő a főellenség :D)

                
Tetszetős lista megkell, hogy valljam, és a legszebb az egészben, hogy a játék Story módjában mindegyik karakter történetét végigjátszhatjuk. Ha már a Story módnál tartunk, akkor engedjétek meg, hogy ismertessem a játékmódokat.
Tehát játszható játékmódok:
- Quick Battle: Itt választhatunk egy tetszőleges mérkőzést.
- Story Battle: Végigjátszhatjuk és végigélhetjük a karakterek történetét.
- Arcade Battle: Itt a kiválasztott emberünkkel vívhatunk harcokat.
- Network: Ebben az opcióban játszhatunk barátaink (vagy ellenségeink :D) ellen "szemtől-szemben" vagy az Interneten keresztül.
- Tekken Dojo: Itt végig járhatjuk a harcművészeti iskolákat, pl. az első Dojo a föld iskolája.
- Attack: Ha ezt a módot választjuk, akkor játszhatunk Time Attack-ot, tehát minél gyorsabban kell végrehajtanunk egy harcot, továbbá Survival módot is játszhatunk, ahol utolsó leheletünkig kell harcolnunk, és végül a Gold Rush módban extra pénzt (G-t) szerezhetünk, attól függően, hogy milyen ügyesek vagyunk.
- Practice: A legnagyobb mestereknek is szükségük van gyakorlásra, itt végrehajthatjuk ezt a szükségletet.
- Bonus Games: Nagyon aranyos kis gémekkel játszhatunk itt. Az első bónusz játék a Tekken Bowl, ahol bowling-ozhatunk a karakterekkel. A második kis játék a Command Attack. Ha ügyesek vagyunk és a felvillanó kombókat csináljuk meg akkor plusz pénzt kapunk.

A game-ben lehetőségünk van a karaktereket saját izlésünk szerint testre szabni a profile menüponton belül a costumize opciót választva. Nem csak az emberek külsejét változtathatjuk meg, de aurákat is adhatunk a harcosoknak, amik nem csak jól néznek ki, de hasznosak is egy-egy erősebb ellenfél elleni küzdelemben.

Ahogy haladunk a gémben, megvívunk jónéhány kemény ütközetet, úgy nő a karakterünk rangja. Először a KYU-s rangokat kapjuk, utánna már a DAN-okat szerezzük, és ha elég ügyesek vagyunk, akkor lehetünk Expert vagy magasabb rangú is.
Mindenegyes győztesen megvívott meccs után "pénzt" kapunk, amit "G"-nek neveztek el az alkotók. A pénzünket a feljebb említett costumize opcióban költhetjük el.

             

Megszeretném említeni, hogy a játék grafikája szerintem szemkápráztató. A játék nem olyan pixeles mint a kép! A pályák nagyon szépen kilettek dolgozva. Több effektel találkozhatunk még a pályákon is. Például a talaj is sérül, ha ráesik az ember. A game zenéje nagyon harcias, sereknti a játékost, segít a koncentrálásban. Az irányítás is nagyon tetszik nekem, ráadásul a karakterek mozdulatai nagyon élethűek, persze vannak kivételek amik a fantázián alapulnak. Magam is űztem harcművészeti sportot, így lenyűgözve éreztem magam a precíz, aprólékosan kivitelezett mozdulatokat látva.

Tehát nekem nagyon bejött ez a játék, és mindenkinek ajánlom, aki szereti az ilyen típusú gammákat!
              

Végül, de nem utolsó sorban nézzük a pontokat:

Grafika: 10/10 (Nem érdekel, hogy más mit mond!, szerintem teljesen kielégítő a graf, és én meg vagyok vele elégedve :P)
Hangok/Zene: 9/10
Játékélmény: 10/10


A játék hivatalos weblapja: http://www.tekkenpsp.com/

Szerintem ez a játék az eddig kiadott legjobb Arcade game PSP-re!
Nem csak én látom így, az IGN szerint is ez lett a legjobb verekedős gamma 2006-ban.

Címkék: tekken 5 dark resurrection

Need For Speed - Most Wanted 5-1-0

2008.02.27. 22:20 | Quiet | 5 komment

"A tesztet Zsolt - SzZs - küldte nekünk. Köszönjük neki."

    Most, hogy négyrészesre hízott az NFS PSP változatainak listája (az első három már Platinum), itt az idő, hogy a zsarus változat terítékre kerüljön.
   
    Általános jellemzője a négyeknek, hogy az EA által elvárható, színvonalas autós játékok. Nem abban a mezőnyben fociznak, mint a PC-s vagy éppen a nextgen konzolos bratyók. Nehezebb is a dolguk, hiszen olyan nevekkel kell felvenni a versenyt, mint a Ridge Racer és a Burnout széria. Ha nem is szárnyalják túl a konkurens címeket, mellettük bőven elférnek. Kialakult egyfajta színvonal, melyekre a játékos biztosan számíthat, akármelyik PSP-s NFS-hez is nyúl a kvartettből.
    Tudjuk, hogy lesz vagányul tükröződő, nevesített álomautó felhozatal, hagyományos nfs-track design, igényes menü, multiplayer, amerikai pattanásos dagadt szuicid hajlamú kilencéves kisfiukat lázba hozó másodvonalbeli művészeket felsorakoztató ingame-music, visszhangzó alagút, motion-blur effektes nitro, kiváló sebességérzet, és kurtított játékmenet.
   
    Megjegyzendő, hogy a Need For Speed Light széria mindig próbált valami egzotikusat is szolgáltatni, amivel más platformokon nem találkozhattunk (pl.: Tuner Takedown az 5-1-0 -ban). Kézikonzolos aspektusból vizsgálva a szériát, elégedetten állapítjuk meg, hogy a PSP korlátozott lehetőségeit kihasználják a négyek. Kapunk intrót, számtalan autót és pályát. Mivel a hardver lehetőségek adottak, többé-kevésbé elmondható, hogy a készítők a látványvilág súlyozásával adnak új ízt minden egyes résznek. Például a Rivalsban volt utat megvilágító fényszóró, meg az utcalámpákat visszatükröző aszfalt, addig ezek rovására részletesebb autók-pályák születtek az Own the City - ben.
   
    Filozófiáját tekintve azonban a nagy durranás a PSP-s NFS. Van valami  betegesen diszkrét bája annak, hogy utazunk a 7-es buszon, és közben egy olyan utcai autós játékkal játszunk, melyben mi vagyunk a felelőtlenül száguldozó főhős, a városi tuner bro'. Egy izmos sportautóban ülve próbáljuk legyőzni aktuális ellenfelünket, kerülgetjük a forgalommal kúszó többi autót, közben a busz sungja ide-oda taszagál minket. 

    A készítők hordozható jellegű használatra szánták, hiszen jóval rövidebbek a versenyek, egy-egy részt hamarabb teljesíthetünk. Nem igazán a sztorin van a hangsúly, hanem a rövid, impulzív adrenalin túltengést biztosító versenyen. Itt kell megjegyezni azonban egy elmaradhatatlan közös vonást: ezúton is kérem a tisztelt olvasókat, hogy kerüljék a játékban látott forgalmi szituációkat. Ne vásároljanak Mazda RX8-ast, hogy aztán értelmetlenül száguldozzanak vele fel-alá a városban. Vezessenek biztonságosan és felelősség teljesen. Úgysem ad Önöknek senki sem pénzt bónusz nitro-tartályra, csak azért, mert faltól-falig vezetési stílusban 2:45 alatt teljesíteni tudta a Gellért tér - Hősök tere távot.
   
    A Most Wanted a kvartett másodikjaként lépett a színre 2005 november 15-én. Ahogy a többi PSP-s NFS, ez az epizód sem egy direkt portolás a platformra. PSP specifikus megfontolások alapján készítették, gondolták újra a pályákat, a hangokat, és a játékmódokat. Az 5-1-0 (amerikában ez a rendőrségi hívókódja az üldözésnek) legfőbb attrakciója az állandó, és aktív rendőri jelenlét. TJ Hookerék soha nem látott vehemenciával vetik utánunk magukat. Gonoszok és idegesítők, néha túlzottan is. Elég sokat kell játszani a játékkal ahhoz, hogy megszokjuk őket, megtanuljuk kijátszani taktikájukat. Márpedig körzetük az autópálya, tempójuk halálos. Annyira, hogy a full-performance álomverdám végsebesség közelében lenyomott nitróval sem volt képes megugrani előlük. Hát persze, hogy Rosco seriff  egy pillanat alatt beelőz, és beletaszajt az útszéli építkezés akadályaiba.

    A karrier mód során csak nagyon kevés esetben fogjuk "hiányolni" őket. Az ellenük irányuló taktikánk fontos eleme, hogy használjuk a pályán található rövidítéseket, mert ezeket gumibotos barátaink nem veszik igénybe. Könnyen meglökhetjük őket úgy, hogy a forgalomban részt vevő járművekben fennakadnak. Persze ők sem restek ellenlépésként az úton blokádot felállítani (a hivatalos sajtóanyagban olvashatunk helikopterekről, - ezeket én nem láttam).

    Sajnos nemcsak a zsarukra jellemző a csaló AI. Ellenfeleinket sosem tudjuk igazán lehagyni, még akkor sem, ha egy-egy magánakciójukat háton pörgéssel fejezik be (pillanatokon belül feltűnnek mögöttünk). Mivel pozitív irányban is csal a gép (nem hagynak le minket nagyon, mivel "szándékosan" hibáznak), megállapítható, hogy direkt készítették ilyenre, hogy folyamatosan szinten tartsa a verseny adrenalin szintjét, ne nyugodhassunk meg egy pillanatra sem.

    A magabiztosság persze amúgy nem ajánlott, mivel van forgalom, állandóan imádkozunk, nehogy a beláthatatlan kanyar ideális ívén bukkanjon fel egy nemkívánatos civil járgány. Ha ez a csúfos esemény bekövetkezik, nyomjuk le a D-pad felfele gombját, ezzel aktiválva a Speedbreaker funkciót. Ilyenkor az történik, hogy a játékmenet belassul, mint malacka a szembeszélben, a zene elhalkul, és megfontoltan tudjuk elkerülni a karambolt a szembejövővel. A belassulási időnk töltődik, de csak addig, amíg 160 km/h felett autókázunk. A nitro is ugyanilyen megfontolás alapján töltődik újra. Gyorsan autózni egyébként is érdemes, mivel kiválóan érezni a sebességet, valamint azt, hogy az autóknak tömege van, nem úgy mint a Ridge Racer féle lebegő fikció-verdáknak.

    A játékban szerepeltetett autók fizikája nagyban eltér a valóságostól. Nem hiszem, hogy egy Mazda 3-mast (érdekes hogy ez a kocsi csak a PSP-s Most Wantedben elérhető) ilyen szintre fel lehet tuningolni. De sebaj, ez már az 1995-ös ős NFS-ben is így volt. Az autó-felhozatal egyébként a light kiadása a nagytesókénak:
    Chevrolet Cobalt SS, Volkswagen Golf V, Mazda 3, Mazda RX-8, Mitsubishi Eclipse, Ford Mustang GT, Mitsubishi Lancer, Subaru Impreza WRX STI, Audi TT, Chevrolet Corvette, Porsche Carrera 4S, Lamborghini Gallardo, Ford GT  BMW M3 GTR 1, Porsche Carrera GT, BMW M3 GTR 2 .

    Az autók személyre szabhatósága elsőrangú. Nagyon sokféle vizuális, és teljesítmény kiegészítőt vásárolhatunk szeretett autónkhoz. Spoilerek, grafikák, wide-body kitek, alufelnik, felfüggesztések, turbók, nitrók, engine upgrade -ek stb... Rengeteg időt eltölthetünk a konfigurálgatással. Igazi értelme azonban csak a teljesítményt befolyásoló fejlesztéseknek van. Jó hír a Knight Rider 2008 rajongóknak, hogy a legújabb Kittet is simán összekonfigurálhatjuk magunkat egy alap fekete Mustang felhasználásával.
   
    Az NFS széria mindig is arcade jellegű autóverseny játék volt (néha elmozdultak a szimulátorok irányába). Ezt az irányításon is tetten érhetjük. Nincs szükség az analóg stick-re. A D-pad-el teljesen jól lehet irányítani az autót. Több előre konfigurált kiosztás van. Ha itt átváltjuk "manual" konfigra, akkor mi magunk kapcsolgathatjuk a sebesség fokozatokat fel és le.

    Mint a bevezetőben már említésre került a hagyományokhoz hű NFS-track design, a pályákról elégedetten nyilatkozhatunk. Hidakon, alagutakon át visz az utunk. Városi autópályák, vidéki útszakaszok, szűk városi fordulók, kikötők, ipari területek,  akónegyedek, falvak mind-mind szinterei az őrült száguldozásnak. A jól belátható, hosszú útszakaszok állandó résztvevői az NFS szériának. Egyedül az tűnt fel, hogy majdnem mindenhol palánkok, korlátok, betontömbök, kerítések határolják a pályát. Ez az egy apróság kicsit "elkerített versenypályás" szagot ad a dolognak, nehezebbé téve a városi "tuningverdás menőcsávóvagyok" életérzés átélését.

    Az UMD-re tíz pálya fért fel. A pályák fokozatosan nyílnak meg előttünk, ahogy jutunk előre a játék fő attrakciójának számító karrier módban. Itt ugyanazt a 15 zenebohócot kell lenyomnunk, mint a PC-s változatban. Van itt mindenféle jött-ment. Japán pimp Golfos arctól elkezdve a latin amerikai autóberhelő gárén át a törvényt semmibe vevő rendőrpalántáig.
   
    Egy-egy road warriort úgy tudunk legyőzni, hogy a hozzárendelt versenyeket első helyen végezve teljesítjük. Ezek lehetnek idő elleni versenyek, kieséses futamok, szimpla körversenyek, heat-challenge-ek (adott körözöttségi szintet kell elérnünk), és egy 1-1 -es Boss Event. Miután legyőztünk egy főellenséget, akkor eggyel feljebb lépünk a ranglistán (Blacklist) és újabb versenyek nyílnak meg, illetve egy, az előző gonoszhoz tartozó bónusz verseny (plusz kiegészítőkért).

    A sztorinak nincs akkora jelentősége, nem eköré épül a játék, hiányoznak az átvezető mozik, az in-game jelenetek. Egyszerűen csak ezzel van megideologizálva a karriermód menüjének felépítése. A grafikában sikerült egy egészséges kompromisszumot találni a látvány  vs. framerate örökös vitában. Gyönyörűen tükröződik az autón a terep (csak a miénken, a többin csak egy plusz csillogás textúra van), még az alvázán is :-). Verdánk kerekei is kaptak egy kis árnyékolást. Az ablakokon keresztül látni még a sofőr sziluettjét is.
    A pályák kellően részletesek, nagy látótávolságúak, itt-ott mozgó tereptárgyakkal. Égnek az autók fényszórói, viszont nem világítanak meg semmit. A rendőrautók piros-kék fénye pompásan visszatükröződik a fényezésen. Egyetlen egyszer tapasztaltam szaggatást, de ekkor kb. egy kilométer útszakasz volt a képen meg 8 autó. A hangok jó minőségben szólalnak meg, bár egyszerre szerintem több csatorna is szólhatna.
    Kevés a környezeti zaj. Viszont jól hallani, ahogy elhúzunk egy-egy autó mellett. A rendőrök rádióforgalmazása kellően változatos, sokat dob a hangulaton. Az EA-POCKET-TRAX zenék megegyeznek a nagytestvér zenéivel. Érdekesség, hogy kapott a 27 track egy önálló zenelejátszót, ha külön akarnánk meghallgatni a számokat. Minden egyes szám licencelt.

    Sajnos a Multiplayer részt nem tudtam érdemben kipróbálni, mivel nem volt elérhető EA-Nation MW 5-1-0 játékszerver. Nagy kár, pedig az online mód szavatolhatná a hosszú idejű szórakozást. Ettől függetlenül van ad-hoc mód is, ekkor négy játékos versenyezhet egymás ellen.

    Zárásként megemlítem a Platinum kiadás legfőbb előnyét, a vételárat. Kapunk magyar kézikönyvet, szép dobozt, meg egy teljesen kritikán aluli UMD lemez designt. Értem én, hogy nincs sok hely a grafikának a lemezen, de könyörgöm: legalább egy hitvány autócska elfért volna rajta! Kárpótlásul egy-két töltőképernyőn felbukkan Mia, a pattanásos kövér tinik kedvenc NFS poligon pipije.
    Összességében kiváló választás a játék azoknak, akik kivárják, amíg a Pro Street PSP Platinum sorsa nem jut.

SzZs


Pontok:

Grafika:             9/10
Hangok:            7/10
Játékélmény:    10/10


Ami tetszett:
-Vezethetünk rendőrautót (Tuner Takedown)
-Hosszú karrier mód
-Need For Speed játékélmény, kivitelezési minőség

Ami nem:
-Nincs replay
-Csaló AI

Címkék: need for speed most wanted

Lezárult a verseny

2008.02.25. 19:50 | Ace | Szólj hozzá!

A Szerkesztőségért folytatott tesztírási versenyünk ezennel lezárult. Mostantól új taggal bővült a blogunk, akinek a neve Яo0sTeR.
Innentől kezdve ő is aktívan részt vesz majd a tesztírásban, melynek bizonyítéka a pillanatnyiag olvasott bejegyzés alatt található.
Ez nem jelenti azt, hogy innentől nem küldhettek be teszteket, azokat mindig szívesen fogadjuk, és a jobbakat ki is tesszük a blogra.
Ezt a következő e-mail címen tehetitek meg: info@pspteszt.hu
Bármi kérdésetek van, a kommentekben feltehetitek azokat, vagy ha nem publikus a dolog akkor a fentebb látható e-mail címen elérhettek bennünket.
További kellemes psp-zést és teszt olvasást kíván a pspgalery csapata.

Címkék: amolyan hirfelek

Need For Speed Pro Street

2008.02.25. 17:43 | Яo0sTeR | 4 komment

Üdvözlök minden kedves olvasót!
Ezt a tesztem a Need for Speed sorozat legújabb, várva várt tagjáról írtam. A játék a Need for Speed Pro Street nevet viseli. Először a PC-s gémmel ismerkedtem meg még tavaly. Teljesen lenyűgözött a szépen kivitelezett grafika, és a remek tuningolási lehetőség, tehát nagyon vártam már, hogy milyen lesz a gamma PSP-s változata.

Vegyes érzelmeket keltett bennem a játék, amikor először megláttam. Betöltött a game és egy elég tetszetős menü fogadott az ő logo-jával és egy szép tuningolt kocsival. Úgy döntöttem, hogy nem pocsékolom tovább az időt, kipróbálom. Amikor betöltött a játék nagyon szép grafikával találtam szembe magam. Effektekben bővelkedik a game, a külvilág külcsínére is adtak a fejlesztők.

Ezek láttán örömmel kezdtem bele a Carrier játékmódba. A Carrier módban, úgy mint a játékban lehet választani a nehézségi fokozatok közül. Három fokozat van:
- a legkönnyebb a "Weekend Warrior" fokozat. Ebben a fokozatban teljes vezetési segédletet kapunk, és persze a legkevesebb pénzt a versenyek után, és kevés tapasztalatpontot (driver ratin points).
- a közepes nehézségű az "Adrenaline Junkie" fokozat. Itt már nem kapunk akkora segédletet, és több pénz üti a markunk minden verseny után.
- a legnehezebb szint a "Speed King". Itt már vezetési segédlet nélkül kell boldogulnunk, de a legtöbb pénzt és tapasztalatot itt kapjuk.
Tizenhárom versenypályán próbálhatjuk ki magunk. Minden versenypálya tartalmaz több versenyt. A versenyek autótípusokhoz (pl. Tuner Class) vannak kötve, de van egykét kivétel.



















Hat féle versenytípust lehet játszani: 
                                                      -Time Attack
                                                      -Speed Trap
                                                      -Gate Knockout
                                                      -Sprint
                                                      -Circuit
                                                      -Lap Knockout

A Time Attack típusban versenyeznünk kell az egyik legnagyobb ellenfelünkkel az órával. A Speed Trap típusban a mérőpontokon elért sebességek összesítésével dől el a verseny. A Gate Knockout típusban pedig kapukon való átjutással kell versenyben maradni, értelemszerűen az nyer aki először ér át az utolsó kapun. Minden kapu után az aktuális utolsó versenyző kiesik. A Lap Knockout ugyanezen szisztéma alapján működik, de ott nem kapuk után esnek ki a versenyzők, hanem a körök végén. A Circuit verseny pedig a körverseny. És érdemes nem elfelejteni, hogy az autónk törik! Minden verseny végén ha kárt szenved az autó megkell javítani, ami a pénzedből való levonást jelenti.

Ahogy előrébb haladtam a karrierben, úgy volt egyre inkább égető szükségem az újabb autókra és a tuningolásra. Ezt a Garage menüpont alatt lehet elérni a karrierben. Itt lehet választani, hogy optikailag, vagy teljesítményben tuningoljuk a kocsink. A teljesítménybeli tuninggal autónk sokkal versenyképesebb lesz mint azelőtt. Az optikai tuningnál már nem ilyen fényes a helyzet... A legnagyobb bánatomra nem alakíthatjuk kocsink a saját izlésünkre. A kasznit nem tudjuk átalakítani, nem tudunk szebbnél-szebb festést csinálni, nem tudjuk tele matricázni a kasznit. Mindössze a festés színét változtathatjuk és a szélvédőkre matricát ragaszthatunk.

A játék továbbá tartalmaz Multiplayer funkciót is, ahol személyesen illetve interneten keresztül játszhatunk barátaink ellen.
A főmenüben a MY NFS pont alatt megnézhetjük a rekordokat és persze személyre szabhatjuk a gémet.
Az EA Media Center-ben pedig meghallgathatjuk a game zenéit és megnézhetjük a versenypályák videóit.
Az EA Extras menüpontban pedig hasznos tanácsokat kaphatunk és megnézhetjük a játékfejlesztők illetve publikálók listáját.



















Összegzésül azt tudom mondani, hogy ez a játék beleillik, de nem emelkedik ki az NFS sorozatból.
Nálam még mindig az Underground Rivals a favorit...

Pro.:
- Gyönyörű grafika
- Az autók törése
- Élvezetes, és a játékhoz illő pörgős zenék
Con.:
- Gyenge optikai tuning lehetőség
- Egy idő után unalmassá vált számomra, pedig nem egy hosszú játék

És legvégül a pontok:

Grafika: 10/10
Hangok, zenék: 10/10
Játékélmény: 8/10

Címkék: need for speed pro street

süti beállítások módosítása